CIVIL SZERVEZETEK ÉS A JOGSZABÁLYVÁLTOZÁSI CUNAMI AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN

Jogszabályi környezet mint mélyvíz

Sokéves tapasztalatot gyűjtöttem a civil szervezetek működési környezetével kapcsolatban. Szeretem ezt a szférát, inspiráló olyan értékközösséghez kapcsolódó célok megvalósítása érdekében dolgozni, amelyekkel azonosulni tudok. De a nonprofit szféra sem mentes a nehézségektől. Itt van mindjárt a jogszabályok tengere, örvényes, “mélyvízi” környezet. Ha jól ismered a vonatkozó szabályozást, akkor sem mehetsz biztosra. Például egy változásbejegyzési eljárásban, a bíróság valószínűleg más gyakorlatot folytat, mint ahogy te értelmezed az aktuális jogszabályt, ráadásul, ahány bíró, ahány vidéken, annyiféle értelmezés. Szinte mindegy, hogy jól úszol, vagy sem. Örvényes.

A civil szféra jogi környezetének alapkövei

Ha már mély vízről beszéltem, vannak alapkövek, amelyekre ha fellépsz, kapsz levegőt, csak tudd, hogy hol találod ezeket. Ha már te is egy ideje ebben a szférában dolgozol, akkor jól ismered ezeket az “alapköveket”: a civil törvényt, az új Ptk.-nak A jogi személy, Egyesület, Alapítvány című részeit, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról törvényt, valamint a civil eljárások űrlapjait, sablonjait. Ha most ismerkedsz ezzel a szektorral, melegen ajánlom, hogy alaposan tanulmányozd ezeket a törvényeket, űrlapokat útmutatókkal együtt. De nézzük is az elmúlt évtized jogi környezetének civil szervezeteket érintő fontosabb változásait (a politikai célzatú jogszabályváltozásokra nem tér ki a jegyzet)!

Jogszabályváltozás cunami

Az utóbbi évtizedben több hullámban törtek rá a jogszabályváltozások a civil szervezetekre. A 2011. évi civil törvény, majd az új Ptk. és kisebb mértékben a GDPR térítette el a kisebb civil szervezetek erőforrásait és energiáit cél szerinti feladataiktól. A nagyobb, több alkalmazottal rendelkező civil szervezeteknél ez nem okozhatott olyan nagy problémát, mint az alkalmazott nélküli vagy az egy alkalmazottal rendelkező sok-sok kisebb civil szervezetnél.

Az a benyomásom, hogy a jogalkotóknak alig van fogalmuk a civil szervezetek humánerőforrás helyzetéről. A KSH 2019-re vonatkozó adatai szerint a foglalkoztatottak száma a klasszikus civilek esetében összesen 54 ezer fő (40 ezer számított főállású) volt az 53 ezer szervezetben, sok szervezetben tehát 1 teljes állású alkalmazott sincs! Óriási különbség, hogy az államigazgatásban hatalmas apparátus dolgozik a háttérben, a civil szervezetek legtöbbjében ilyen háttér nem áll rendelkezésére, s az anyagi erőforrások is korlátozottak. Ugyanakkor elképesztő méretű gazdasági, jogi, kommunikációs, jogi, rendezvényszervezési szakmai feladatoknak kellene megfelelni ilyen emberi erőforrás háttérrel. Lássuk be, hogy ez teljesíthetetlen kihívás. Az elmúlt évtizedben tengernyi feladat volt követni a létesítő okiratokat újra és újra „felforgató” jogszabályi változásokat, még nehezebb volt ezeket a változásokat a létesítő okiratokba bevezetni, az elméletnek a gyakorlatba való átültetési folyamatát nem is említem. A 2011. évi civil törvény és az új Ptk. is a létesítő okiratok újabb és újabb módosítását követelték meg. Még be sem fejeződött az előbbivel járó bírósági változásbejegyzési eljárás, máris jött az újabb módosítási feladat.

A legfőbb mumus: a bírósági változásbejegyzés

A jogszabályváltozásoknak gyötrelmes és költséges vonzatai lehetnek. Remélhetőleg időben tudomására jut a szervezetnek, hogy módosítani szükséges a létesítő okiratát. A civil szervezet gyakran díjazás nélküli képviselője vagy munkatársa ekkor mély levegőt vesz, s átolvassa az új szabályozást, s ha a szervezetnek van forrása, ügyvédet bíz meg a módosítás feladatával. Ha a szervezetnek nincs pénze, s ez elég gyakori, akkor elég sok időt emészthet fel a jogszabályok követése, a létesítő okirat módosítása, ahelyett, hogy a célja megvalósítását végezné, például szervezne egy konferenciát, vagy egy hulladékgyűjtő napot, vagy egy horgászversenyt.

A létesítő okirat változásait egyesület esetében a közgyűlésnek kell elfogadnia, könnyen előfordulhat, hogy hiánypótlás miatt nem is egy közgyűlést kell tartani rövid időn belül. A közgyűlés megrendezése egy többszáz fős tagsággal rendelkező egyesületnél nem kevés erőforrást igényel. Időben ki kell küldeni a meghívókat (postaköltség, ez ma már az e-mailek miatt egyre ritkább), termet kell biztosítani, ezenkívül a vidéki vagy külföldi tagoknak nem kevés idő és költségráfordítás az utazással, étkezéssel és szállással járó kiadás. Az alapítványoknál a létesítő okirat módosítása idő- és költségtakarékosabb folyamat, alapesetben csak az alapító szükséges hozzá.

Az új Ptk. előtt a civil szervezetek változásbejegyzési eljárása hosszasan, akár évekre is elhúzódhatott, mert a bíróság félévente, évente újabb és újabb hiánypótlásra szóló végzést bocsáthatott ki. Annyiban javult a helyzet, hogy rövidebb határidővel ma már a bíróságnak az első hiánypótlási végzésbe be kell írnia a hiánypótlás összes tételét, nem lehet külön-külön hiánypótlási végzéssel gyötörni a jobb sorsra érdemes civil szervezeteket. A hiánypótlástól az sem ment meg egy szervezetet, ha ügyvédre bízza a változásbejegyzést. Nekem az volt a benyomásom, hogy a bíróságok imádnak hiánypótlási végzést kiadni. Talán ily módon kívánják demonstrálni fontosságukat? Azt is tapasztaltam, hogy ilyen civil szervezeti változásbejegyzési eljárásoknál komolyabb hiányosságokon a bíróságok átlendülhetnek, kisebb és indokolatlannak tűnő részeken viszont nagyon is fennakadhatnak. A hiánypótlás értelmezése is kihívás lehet, viszont ennek tisztázására érdemi konzultációt bírósággal folytatni nem lehet, ügyfélbarát hozzáállást nem nagyon tapasztaltam.  

A GDPR, amit senki nem olvas el, de szélsebesen lekattint

Természetesen nagyon fontos az adatvédelem, de végtelenül ellenszenvessé sikerült tenni a jogi szabályozással. A GDPR javára – civil szervezeti szempontból – egy dolog írható, hogy nem jár bírósági változásbejegyzési eljárással. Mindenütt ott az adatvédelmi tájékoztató, amit soha senki nem olvas el, a honlapon felugró végtelenül irritáló kis ablakok, kitakarják az érdemi tartalmat, s mint a szemtelen piaci legyek, a kikényszerített kattintgatásokkal rabolják a honlapok látogatóinak idejét.

Életvédelemről, vagyonvédelemről, egészségvédelemről, fenntarthatóságról is lehetne külön szabályzatot és felugró ablakokat készíttetni, talán még fontosabb témák is, mint az adatvédelem, de nem akarok ötleteket adni.

Szubjektív összegzés

A bürokrácia kitalál, megír jogszabályokat, majd rátolja a feladatokat és a hozzátartozó költségeket például a civil szervezetekre. Felugráló ablakokkal, jelölőnégyzetekben elhelyezett pipákkal, és senki által el nem olvasott milliónyi adatvédelmi tájékoztatóval rakjuk tele a virtuális teret. Szerintem az adatvédelem fontosságáról kampányt szervezni lett volna jó, s hagyni a felugráló ablakokat másra.

Értem én, hogy kell könyvelő, kell jogkövetés, de valami észszerű, arányos mértéket találni a mindenre rátelepedő jogi-bürokratikus szabályok és mondjuk a szemétgyűjtés társadalmi hasznossága közti fontossági versenyben, az meseszerű lenne.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük