A NONPROFIT SZEKTOR MA

A nonprofit szektor jellemzői

A nonprofit szervezeteket mint érték- és érdekközösségeket nem profit célok vezérlik. Ezeknek a szervezeteknek a működése nem a piaci logikát követi, hanem közcélú tevékenységet és közfeladatot látnak el a szervezetnél tágabb közösség érdekében. A nyereséget nem oszthatják szét a tagok, alapítók, vezetők, támogatók között, hanem a létesítő okiratukban meghatározott fő céljaik elérése érdekében használhatják fel. Saját irányító és döntéshozó testületük van, tevékenységük fölött az állam csak törvényességi ellenőrzést gyakorol ideális esetben, de a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy az állam az ellenségesnek vélt civil szervezetek működését ott keseríti meg, ahol tudja. De ez a jelenség egy másik írás témája lehet, most nézzük meg, hány nonprofit szervezet működik Magyarországon!

A nonprofit szektor számokban

A civil törvény az alapítványt, az egyesületet és a civil társaságot értelmezi civil szervezetként. A KSH nem csak a civil törvény szerinti civil szervezetekről, hanem a tágabb értelemben vett nonprofit szektorról közöl adatokat. A 2021. május 13-i KSH-adatok szerint 2019-ben 60.890 nonprofit szervezet működött Magyarországon, ebből 12.726 közhasznú jogállású, szervezeti formája szerint 18.853 alapítvány, 1.021 közalapítvány, 34.284 egyesület, 262 köztestület, 643 munkavállalói érdekképviselet, 2.012 szakmai, munkáltatói érdek- képviselet, 3.761 közhasznú társaság és 54 egyesülés. Tevékenységük szerint 9.699 a kultúra, 9.585 a sport, 8.988 a szabadidő 7.951 az oktatás, 5.423 a szociális ellátás, 2.959 pedig szakmai, gazdasági érdekképviselet volt.

A civil szervezet helye a társadalompolitikában

Az állami szektor méreteiről és szerkezetétől a politikusok szűk csoportja dönt, a választópolgárnak csak hosszabb távon és nagyon közvetett módon van rá hatása. A közintézményekkel való kapcsolatokban sok a kényszerelem (pl. adók, hatósági engedélyek stb.), s a közszolgáltatások (állami oktatás, egészségügy stb.) igénybevételével szemben a leggazdagabbak szűk csoportja találhat piaci alternatívákat. Az állampolgárnak finanszírozóként (adófizetőként) és fogyasztóként korlátozottak a befolyásolási lehetőségei, struktúrát átalakító, közvetlen hatásokkal járó döntéseket legfeljebb kivételesen hozhat. A piaci szférában sokkal nagyobb a tudatos egyéni döntések esélye és szerepe. Fogyasztóként szabadon választhatunk a különböző javak és szolgáltatások között; a fogyasztói magatartás orientálja a termelést, s ezáltal visszahat a kínálatra is. A fogyasztói döntés azonban csak mikroszinten tudatos, a makroszintű hatásokkal a piaci szereplők már csak a következmények formájában találkoznak, s nem garantált, hogy azokat összefüggésbe hozzák saját viselkedésükkel. Ha mégis felismernek ilyen összefüggést, s ellenállnak a kínálati oldal nyomásának, akkor is szembesülniük kell azzal a problémával, hogy az egyes vásárló felelős döntéseivel legfeljebb a saját lelkiismeretét tudja megnyugtatni, a trendek komolyabb befolyásolására semmi esélye nincs.

Azoknak, akiknek kevés a választópolgári és a fogyasztói mozgástér a nonprofit szektor, ill. a civil szervezetek kínálnak lehetőséget arra, hogy nagyobb hatásfokkal vegyenek részt a társadalompolitika alakításában, befolyásolják a közjavak kínálatát, esetleg bekapcsolódjanak azok előállításába. Ugyanakkor a többi (politikai, kormányzati, vállalati stb.) szereplővel is előfordulhat, hogy olyan problémát érzékel, amelyre saját szerepében nem talál megoldást, s ezért szükségesnek érzik az abból való kilépést, a nonprofit szervezeti formák igénybevételét, vagy a szektorközi együttműködést.

A 21. század kihívásai

A Felvilágosodásban gyökerező modernség hitt a tudományban, a racionális gondolkodásban és abban, hogy a fejlődés az emberi szabadság kiszélesedéséhez vezet majd. Ehelyett diktatúrák, világháborúk követték egymást. A saját bőrünkön tapasztaljuk, mégis nehéz elhinni, hogy diktatúráról még Európában sem csak múlt időben beszélhetünk. A sikeres kultúrák benépesítették, uralmuk alá hajtották az egész Földet. A benépesítés túlságosan is jól sikerült, és megállíthatatlannak tűnően folytatódik. Hankiss Elemér írta, hogy a kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése, az emberiség elveszett volna, ha nem lett volna képes szimbólumok bonyolult rendszereivel körbe venni és megvédeni önmagát, e védősáncok kiépítésére pedig a félelem késztette. Ma újabb félelem igazgat sokunkat. A bolygónkra akár kitehetnénk a Teltház, vagy az Ez a bolygó ennyit bírt! táblát, de mindhiába, a népességszámláló megállíthatatlanul pereg tovább, a környezetpusztításról szóló hírek pedig napról napra gyarapodnak. Megkerülhetetlen feladat lesz létezésünk újragondolása a jelenleginél kevésbé önző megközelítéssel, a fenntarthatósági szempontok figyelembevételével, diszkreditálva a kíméletlen, mindenek feletti uralomra törekvést, beleértve az állatok szenvedése iránti irgalmatlanságot.

Mindnyájunkra emberpróbáló kihívások várnak, a civil szervezetek egyik legnagyobb kihívása lehet, hogy értékközvetítő, érzékenyítő, kezdeményező, inspiráló szerepükön keresztül tegyenek annak érdekében, hogy a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele az élet minden területén (az élelmezéstől, a fogyasztási szokásokon át a közlekedésig) olyan alapvető kulturális szokássá, trenddé váljék, amely megkerülhetetlen nyomást gyakorol a döntéshozókra.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük