COVID IDŐK: ÉLET 2.0

GYÁSZFELDOLGOZÁS, ÖNISMERETI MUNKA, VÁLLALKOZÁSINDÍTÁS

Soha nem veszítek. Nyerek, vagy tanulok.
Nelson Mandela

Bevezető

A Covid sokakhoz kíméletlen volt, egészséget, egzisztenciát és életet követelt, így valamennyien gyászolunk valamilyen veszteséget. Talán meglepően személyes ügyről írok, viszont úgy érzem, ma szinte valamennyiünket összeköt a más-más okból, de többé-kevésbé egyidejűleg zajló gyászfolyamat. Engem szerencsére csak a bevételem egy részétől és szép utazásoktól fosztott meg a pandémia, a személyes gyászom nem a Covidhoz kötődik, de a feldolgozás a járvány időszakára esett. Ez az elmúlt furcsa év veszteséget hozott szinte mindenkinek, de alkalmat is teremtett a számvetésre, a(z önismereti) fejlődésre, a gyászfeldolgozásra, s ez hosszú távon utat nyithat a kiegyensúlyozottabb élethez is. Jöhet a javított kiadás?

Útkeresés és elakadás

Jó ideig úgy éreztem magam, mint olyan valaki, aki a hegytetőre vezető szép zöldellő erdő szegélyezte út felénél tart, de egy ideje csak szintben jár le s föl. Keresi a felfelé vezető ösvény bejáratát, de sehol se találja, és senki sem jár arra, aki útba igazítaná. Ugyanennek a helyzetnek a leírására Buda László pszichiáter a folyóban keresztben elakadt gerendáról beszél. Így is, úgy is, elakadásról van szó.

Gyász

Évtizedeken át tartottam valahova, ahol végül nem találtam semmit. Gyermek nélkül maradtam, és nem találtam azt az utat, amely a tény elfogadásához, feldolgozásához, a lelki békéhez vezetett. Nyilvánvaló, hogy a gyerekvállalás a nők döntő többségének zsigereibe vésett küldetése, a belső elváráshoz még jön a külső, a társadalmi nyomás, ami éppen nem enyhíti a feszültséget. Természetes, hogy ha a küldetés kudarcba fordul, a feldolgozása kínkeserves lehet. „… akkor valami meghal, ami meg se született. Újjá kell szülni magukat, mert meghal bennük egy kép magukról anyaként és a meg nem született gyerekükről. Majdnem olyan erős gyászfolyamatot kell keresztülvinni, mintha valaki tényleg elhunyt volna…” – írja Buda László pszichiáter (Nők gyermek nélkül, Bp. hvgkönyvek, 2019). A gyász hagyományos esetben is gyakran tabuszerű, ez a változata pedig végképp fogódzkodók és rítus nélküli is. A téma feldolgozása meglepően bátor Pataki Zita és férje vlogjaiban.

Apátia és tanácstalanság

Jó időre az apátia vált alap­vető beállítódásommá. Ha a számomra érzékeny témára terelődött a szó, kontrollálhatatlanul eleredtek a könnyeim. Ijesztő volt elképzelni, hogy ez akár évtizedekig így marad. Örömöt lelni az életben, annak van értelme, az apátiának nincs. A nyomasztó érzések alól szabadulni szerettem volna, de nem ment. Szakembert kerestem.

A folyóban keresztben elakadt gerenda kimozdítása

A Nyitott Akadémia pandémia alatt szervezett előadásaiból megismert, Buda László pszichiátertől kértem segítséget. Nem hosszadalmas terápiát, hanem a holtponton átsegítő támogatást kerestem, az ultrarövid terápia pont ezt nyújtotta. 8 hónappal a konzultáció után úgy érzem – a fentebb leírt hasonlat szerint -, sikerült a hegytetőre vezető ösvény bejáratát megtalálni, de a folyóban keresztben elakadt gerenda kimozdítása is plasztikusan mutatja a lényeget. A szakember javaslatára elkezdtem önismerettel, önszeretettel, önelfogadással foglalkozni, mert mindezek csak együtt vezethetnek kiegyensúlyozott élethez. De mi is az önismeret?

Az önismeret értelméről

Az önismeret nem más, mint önmegértés. Arra az alapkérdésre ad választ, hogy ki vagy, és milyen vagy, mik a gyengeségeid, erősségeid, korlátaid, kompetenciáid. Az önismereti munkában megismered személyiséged összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintést nyersz saját viselkedésed mozgatórugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe. Fontos a helyes önismeret a helyes önértékelés miatt is, mert sok veszélye és hátránya van önmagunk alul- és túlértékelésének is.  Önismereti munkára motiválhat az öngyógyító törekvés, a személyes hatékonyság fokozása, valamint a kíváncsiság, a tudatosságra törekvés is.

Sokszor megyek a magam feje után, de szívesen használom hiteles és tapasztalt szakemberek útmutatásait az önismeret terén is, remélve, hogy azokkal könnyebben elkerülhetem a zsákutcákat. Az önismereti munka során nem csak önmagam megerősítését szeretném hallani, nem bánom, ha közel kerülök olyan tulajdonságaimhoz, ami nehezen szerethető. A cél, hogy ne csak szembesüljek a fájó valósággal, azzal együtt fogadjam el és szeressem magam.

Jó útjelzőnek tartom Popper Péter következő gondolatát is: … jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.

Belső utazások

A pszichiáterrel zajlott konzultáción kapott instrukciók szerint életem fontos szereplőivel képzeletben szemtől szemben „beszélgettem”. A „találkozások” alkalmával elmondtam minden fontosat, ügyelve arra, hogy nyugvópontig vigyem a párbeszédet, megértve, hogy a másik a maga helyzetében, körülményei között arra volt képes, amire, beleértve önmagamat is.

Gyerekkel és gyerek nélkül is lehet rettenetes vagy harmonikus az életünk (erről például az Egy ápolónő naplójában olvastam plasztikus írásokat itt és itt), a harmóniához vagy kiegyensúlyozottsághoz veszteség esetén kivétel nélkül mindnyájunknak a gyász feldolgozásán keresztül vezethet az út. A gyászfolyamat mindenképpen kínkeserves, esetemben még úgyis, hogy a világ dolgai iránt érdeklődő emberként, mára szinte csak a gyerek nélküli lét mellett találok észérveket. Ha történetesen ma lennék huszonéves, igen nagy eséllyel eleve a gyerek nélküli lét mellett tenném le a voksom. A túlnépesedés miatt talán visszavonhatatlanul tönkretett bolygónknak nem hiányzik még egy ember. A jövőt ijesztőnek látom. A földi lét mostanra leginkább a Titanic-ra emlékeztet. Mi értelme lenne felrángatni bárkit is a süllyedő hajóra? Az élet értelmét a mikrokörnyezetemben a harmónia, a szép pillanatok mindennapos felfedezésében, megteremtésében, a tágabb környezetemben a szenvedés csökkentése körüli tevékenységekben látom, abban, hogy akármilyen parányival is, de jobb legyen a világ.

 

Önismereti séták

Önismerettel kapcsolatos lehetőségeket kerestem, és rátaláltam egy Covid-kompatibilis, ökonomikus, szabadban is játszható megoldásra, az Identity nevű társasjátékra. A játékban szereplő kérdéseket pszichológus állította össze, ezért az önismereti út kezdetén járóknak hasznos és szórakoztató eszköze lehet. A járvány miatt barátnőmmel nem kávéházakban, hanem a Szilas-pataknál tett séták közben beszélgettünk és ehhez remekül illeszkedett a telefonon játszható pszichológiai társasjáték, melynek során jól kirajzolódtak személyes történeteink sarokpontjai, jó és fejlesztésre szoruló tulajdonságaink, jövőbeli elképzeléseink. Több mint öt hónapon át minden héten sort kerítettünk ezekre az „önismereti sétákra” szikrázó napsütésben és fagyos időben is. Mélyebben megismertük egymást és önmagunkat, ráismertünk a visszajelzések fontosságára, egyúttal tudatosabbá váltunk igényeinkben.

Önismeret és vállalkozásindítás

Sok-sok idő és önismereti munka segített abban, hogy végre telepíteni tudjam az élet 2.0 verziót. Úgy tűnik, magam mögött hagytam az elhúzódó apátiát, és visszatérőben a motivációm is.

Szakemberek javasolják, hogy életközépi kríziskor legyünk bevállalósak. A bevállalósságot reális önértékeléssel kart karba öltve képzelem. Az biztos, hogy később nem szeretnék azon rágódni, hogy miért nem vágtam bele egy reális alapokon nyugvó, szívből vágyott elképzelés megvalósításába.

2021 elején döntöttem úgy, hogy virtuális asszisztens vállalkozást indítok. Mellette szólt a sok-sok releváns tapasztalat és gyakorlat azokon a területeken, amelyeken szolgáltatásokat nyújtok. Kétségtelenül vannak gyengeségeim, mert a vállalkozói ismereteim a marketingtől az értékesítésig hiányosak. Ezek pótlását nagy lelkesedéssel végzem a Tudástár Klub online kurzusainak segítségével. A vállalkozás komplex és kreatív tevékenység, több szabadsággal és több felelősséggel jár, mint az alkalmazotti lét, ez igazán vonzó számomra, továbbá benne van a teremtés eleme is. A virtuális asszisztensi munka számomra örömteli feladatokból áll, mert szeretem kézben tartani, rendezni az ügyeket, és akkor érzem igazán jól a bőrömben, ha támogatást nyújthatok, és ha a munkám eredményeként olajozottan és sikerrel mennek az ügyek.

Epilógus

Covid idők: gyászos idők. Ki szeretteit, ki egészségét, ki egzisztenciáját vesztette el. A gyászfeldolgozás, a helyes önismeret egy kiegyensúlyozottabb élethez vezethet. Sok a veszteség, de új utakat, fejlődési lehetőségeket találhatunk, biztosan lesznek buktatók is, de reményeim szerint egy kiegyensúlyozottabb élet vár ránk.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük