A NONPROFIT SZERVEZETEK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN

A nonprofit szervezetek ősei Magyarországon

Az államalapítás idején

Nonprofit szervezetekről a 20. század második felétől beszélünk, azonban a mai nonprofit szervezetek ősei már az önálló állam kialakulásakor megjelentek Magyarországon. „Géza fejedelem és István király a lázadó pogány vezetőktől elkobzott birtokok egy részét a katolikus egyháznak és a Magyarországra hívott szerzetesrendeknek adományozta. … ez a vagyonátengedés pontos előképe volt a későbbi alapítványtételeknek… Az alapító a vagyont tartós közérdekű célra adományozta, azt a későbbiekben vissza nem vonhatta, joga volt viszont ahhoz, hogy előírásaival befolyásolja a vagyonból származó jövedelmek felhasználását. Az egyházaknak és a szerzetesrendeknek nemcsak a kereszténység terjesztését szabták feladatul, hanem a szükséget szenvedők megsegítését is.” (Kuti, 1998: 18-19.)

A középkorban

A középkori nemesi lovagrendek jóllehet vallási köntösben jöttek létre, mégis közülük sok hasonlított a mai egyesületekhez. A köznép a különböző szakmákhoz vagy lakóhelyhez kötődő vallási „testvérületeket”, társaságokat hozott létre. Az iparos-szervezetek a későbbi céhek elődei voltak. A céhek gazdasági funkciójukon kívül arra törekedtek, hogy tagjaik között a kölcsönös segítségnyújtást és a közösség érdekében szükséges közszolgáltatásokat is megszervezzék.

A legsötétebb periódus

A török megszállás ellehetetlenítette a társadalom önszerveződését. A török hódoltság után a Habsburgok politikája fékezte a polgárosodást és az önkéntes szerveződések alakulását is. A mohácsi csatavesztéstől a 18. sz. közepéig terjedő időszak a magyarországi nonprofit szektor történetének legsötétebb periódusa volt.

II. József nyelvtörvénye

Paradox módon a Habsburgok germanizációs törekvései a nemzeti tudat erősödését segítették. II. József nyelvtörvénye – akarata ellenére – felszította a nyelvújítási mozgalmat, ösztönözte a nemzeti kultúra és a társadalmi haladás ügyét támogató egyesületek megalakítását. Az 1790-es években létrehozott olvasókörök az olvasás és művelődés révén a társadalmi átalakulás és az osztrák gyarmatosítás elleni harc eszközei voltak.

A reformkor

A reformkor (1825-1848) idején az önkéntes szerveződések újra gyarapodásnak indultak, szerves alkotóelemévé váltak a reformmozgalomnak. Egyesületek, olvasókörök, kaszinók, irodalmi társaságok fontos szerepet játszottak az ország iparosításában a feudális jogrendszer felszámolásában. A szépművészetek, az irodalom, a színház támogatása, a magyar nyelv kiművelése olyan törekvések voltak, amelyeket egy sor egyesület megfogalmazott alapszabályában. A tudományos társaságok, jótékonysági egyesületek közvetett módon vettek részt a reformmozgalomban, tagjaiknak alkalmat adtak a rendszeres összejövetelekre, a szűkebb közösség és az ország problémáinak áttekintésére, rövid távú célok és hosszú távú stratégiák kidolgozására. Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után a bécsi udvar mindent megtett az egyesületek megbénítása, feloszlatása érdekében. Például 1849 és 1858 között még a Magyar Tudományos Akadémia sem ülésezhetett. Az MTA Statisztikai Bizottsága 1862-ben végezte el az egyesületek első hivatalos összeírását. A szervezetek száma nem volt lényegesen kisebb, mint 1848-ban. A forradalom kitörésekor kb. 600, az akadémiai felmérés idején 579 egylet működött.

Az egyesületek számának alakulása
1862-1989.

Év	Az egyesületek száma
1862a	319
1878a	1 917
1932	14 365
1970	8 886
1982	6 570
1989	8 514

A kiegyezés után

A kiegyezés és a második világháború között dinamikusan nőtt az egyesületek száma. A jogi szabályozás nehezítette, de nem akadályozta meg, hogy a társadalom valamennyi rétege, vallási és életkori csoportja létrehozza a maga egyesületeit. Az egyesületi szerveződés a munkások, kézművesek és a falusi lakosság egyesületei révén tömegjelenséggé vált. Elmondható, hogy Magyarországnak a második világháborút megelőző időszakban fejlett egyesületi szektora volt.

Az egyesületek megoszlása tevékenységi terület szerint %-ban
1862-1989.

TEVÉKENYSÉG	1862	1878	1932	1970	1982	1989
Kultúra, vallás	27,60	18,00	12,60	0,20	1,40	3,90
Sport	0,30	1,30	6,60	51,50	445,90	36,30
Szabadidős	27,30	14,40	32,60	16,10	26,30	23,80
Oktatás, kutatás	3,40	4,50	0,70	1,10	1,80	1,60
Egészségügyi és szociális	30,40	19,00	19,80	0,10	0,20	6,70
Tűzoltás		6,20	9,30	30,40	22,50	13,90
Szakmai	6,60	31,90	16,40			7,60
Egyéb	4,40	4,70	2,00	0,60	1,90	6,20
Összesen	100,00	100,00	100,00	100,00	100,00	100,00

A II. világháború után

A második világháborút követő kommunista hatalomátvétellel megtört a növekedés folyamata. A legtöbb egyesületet feloszlatták, amelyiket nem, az párt- és állami ellenőrzés alá került. Az alapítványokat még nagyobb gyanakvás övezte vagyonuk miatti nagyobb befolyásuk miatt. A Rákosi rendszer még az alapítványi formát is kiirtotta a magyar jogrendszerből.

A közelmúlt és a jelen jogi szabályozása

Az alapítványok és egyesületek jogi státusának rendezése még a rendszerváltás előtt megtörtént az alapítványi forma hivatalos elismerésével (az alapítvány jogintézménye a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1987. évi 11. számú törvényerejű rendeletével ismét bekerült a Polgári Törvénykönyvbe), majd az egyesülési szabadság törvényi garanciáinak megteremtésével (1989. évi II. törvény az egyesülési jogról). A rendszerváltás után rendkívüli gyorsasággal jöttek létre újra a különböző alapítványok, egyesületek.

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényt 2011-től új törvény váltotta, ezzel megtörtént a civil szervezetek újraszabályozása. A 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (civil törvény) az egyesülési jog alapján létrejött szervezeteket szabályozza. A 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk., a 2013. évi V. törvény az alapítványok és egyesületekre vonatkozóan is számos új szabályt vezetett be, melyből a jogi személyekre vonatkozó általános rész párhuzamosan alkalmazandó az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó szabályokkal.

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

Harsányi László–Kovács Róbert (2002) Kulturális nonprofit szervezetek Budapesten. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport
Kocsis Péter Csaba–Laki Ildikó (2004) Civil és nonprofit szervezetek (szöveggyűjtemény). Budapest: ZSKF.
Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak… (1998) Budapest: Nonprofit Kutatócsoport.
Nonprofit szervezetek Magyarországon 1999. (2001) Budapest: KSH.