A NONPROFIT SZERVEZETEK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN

A nonprofit szervezetek ősei Magyarországon

Az államalapítás idején

Nonprofit szervezetekről a 20. század második felétől beszélünk, azonban a mai nonprofit szervezetek ősei már az önálló állam kialakulásakor megjelentek Magyarországon. „Géza fejedelem és István király a lázadó pogány vezetőktől elkobzott birtokok egy részét a katolikus egyháznak és a Magyarországra hívott szerzetesrendeknek adományozta. … ez a vagyonátengedés pontos előképe volt a későbbi alapítványtételeknek… Az alapító a vagyont tartós közérdekű célra adományozta, azt a későbbiekben vissza nem vonhatta, joga volt viszont ahhoz, hogy előírásaival befolyásolja a vagyonból származó jövedelmek felhasználását. Az egyházaknak és a szerzetesrendeknek nemcsak a kereszténység terjesztését szabták feladatul, hanem a szükséget szenvedők megsegítését is.” (Kuti, 1998: 18-19.)

A középkorban

A középkori nemesi lovagrendek jóllehet vallási köntösben jöttek létre, mégis közülük sok hasonlított a mai egyesületekhez. A köznép a különböző szakmákhoz vagy lakóhelyhez kötődő vallási „testvérületeket”, társaságokat hozott létre. Az iparos-szervezetek a későbbi céhek elődei voltak. A céhek gazdasági funkciójukon kívül arra törekedtek, hogy tagjaik között a kölcsönös segítségnyújtást és a közösség érdekében szükséges közszolgáltatásokat is megszervezzék.

A legsötétebb periódus

A török megszállás ellehetetlenítette a társadalom önszerveződését. A török hódoltság után a Habsburgok politikája fékezte a polgárosodást és az önkéntes szerveződések alakulását is. A mohácsi csatavesztéstől a 18. sz. közepéig terjedő időszak a magyarországi nonprofit szektor történetének legsötétebb periódusa volt.

II. József nyelvtörvénye

Paradox módon a Habsburgok germanizációs törekvései a nemzeti tudat erősödését segítették. II. József nyelvtörvénye – akarata ellenére – felszította a nyelvújítási mozgalmat, ösztönözte a nemzeti kultúra és a társadalmi haladás ügyét támogató egyesületek megalakítását. Az 1790-es években létrehozott olvasókörök az olvasás és művelődés révén a társadalmi átalakulás és az osztrák gyarmatosítás elleni harc eszközei voltak.

A reformkor

A reformkor (1825-1848) idején az önkéntes szerveződések újra gyarapodásnak indultak, szerves alkotóelemévé váltak a reformmozgalomnak. Egyesületek, olvasókörök, kaszinók, irodalmi társaságok fontos szerepet játszottak az ország iparosításában a feudális jogrendszer felszámolásában. A szépművészetek, az irodalom, a színház támogatása, a magyar nyelv kiművelése olyan törekvések voltak, amelyeket egy sor egyesület megfogalmazott alapszabályában. A tudományos társaságok, jótékonysági egyesületek közvetett módon vettek részt a reformmozgalomban, tagjaiknak alkalmat adtak a rendszeres összejövetelekre, a szűkebb közösség és az ország problémáinak áttekintésére, rövid távú célok és hosszú távú stratégiák kidolgozására. Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után a bécsi udvar mindent megtett az egyesületek megbénítása, feloszlatása érdekében. Például 1849 és 1858 között még a Magyar Tudományos Akadémia sem ülésezhetett. Az MTA Statisztikai Bizottsága 1862-ben végezte el az egyesületek első hivatalos összeírását. A szervezetek száma nem volt lényegesen kisebb, mint 1848-ban. A forradalom kitörésekor kb. 600, az akadémiai felmérés idején 579 egylet működött.

Az egyesületek számának alakulása
1862-1989.

ÉvAz egyesületek száma
1862a319
1878a1 917
193214 365
19708 886
19826 570
19898 514
a: A mai országterületen működő egyesületek száma.
Forrás: Kuti 1998: 18-19 p.

A kiegyezés után

A kiegyezés és a második világháború között dinamikusan nőtt az egyesületek száma. A jogi szabályozás nehezítette, de nem akadályozta meg, hogy a társadalom valamennyi rétege, vallási és életkori csoportja létrehozza a maga egyesületeit. Az egyesületi szerveződés a munkások, kézművesek és a falusi lakosság egyesületei révén tömegjelenséggé vált. Elmondható, hogy Magyarországnak a második világháborút megelőző időszakban fejlett egyesületi szektora volt.

Az egyesületek megoszlása tevékenységi terület szerint %-ban
1862-1989.

TEVÉKENYSÉG186218781932197019821989
Kultúra, vallás27,6018,0012,600,201,403,90
Sport0,301,306,6051,50445,9036,30
Szabadidős27,3014,4032,6016,1026,3023,80
Oktatás, kutatás3,404,500,701,101,801,60
Egészségügyi és szociális30,4019,0019,800,100,206,70
Tűzoltás 6,209,3030,4022,5013,90
Szakmai6,6031,9016,40  7,60
Egyéb4,404,702,000,601,906,20
Összesen100,00100,00100,00100,00100,00100,00
Forrás: Kuti, 1998: 36.

A II. világháború után

A második világháborút követő kommunista hatalomátvétellel megtört a növekedés folyamata. A legtöbb egyesületet feloszlatták, amelyiket nem, az párt- és állami ellenőrzés alá került. Az alapítványokat még nagyobb gyanakvás övezte vagyonuk miatti nagyobb befolyásuk miatt. A Rákosi rendszer még az alapítványi formát is kiirtotta a magyar jogrendszerből.

A közelmúlt és a jelen jogi szabályozása

Az alapítványok és egyesületek jogi státusának rendezése még a rendszerváltás előtt megtörtént az alapítványi forma hivatalos elismerésével (az alapítvány jogintézménye a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1987. évi 11. számú törvényerejű rendeletével ismét bekerült a Polgári Törvénykönyvbe), majd az egyesülési szabadság törvényi garanciáinak megteremtésével (1989. évi II. törvény az egyesülési jogról). A rendszerváltás után rendkívüli gyorsasággal jöttek létre újra a különböző alapítványok, egyesületek.

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényt 2011-től új törvény váltotta, ezzel megtörtént a civil szervezetek újraszabályozása. A 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (civil törvény) az egyesülési jog alapján létrejött szervezeteket szabályozza. A 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk., a 2013. évi V. törvény az alapítványok és egyesületekre vonatkozóan is számos új szabályt vezetett be, melyből a jogi személyekre vonatkozó általános rész párhuzamosan alkalmazandó az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó szabályokkal.

FELHASZNÁLT FORRÁSOK

Harsányi László–Kovács Róbert (2002) Kulturális nonprofit szervezetek Budapesten. Budapest: Nonprofit Kutatócsoport
Kocsis Péter Csaba–Laki Ildikó (2004) Civil és nonprofit szervezetek (szöveggyűjtemény). Budapest: ZSKF.
Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak… (1998) Budapest: Nonprofit Kutatócsoport.
Nonprofit szervezetek Magyarországon 1999. (2001) Budapest: KSH.

Be the first to reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük